Falu története
Ócsárd Község Történetéről
Ócsárd neve az egyik feltételezés szerint szláv eredetű és az Óvvár, Ovvári helynévből szánnazik. Jelentése juhász, juhászok. Mások szerint a település neve a kun ovvar szóból ered. A név több változatban is előfordult, mint például Ócsárd, Ochard, Ocsárd, Oucsard, Ovcsard, Otsárd, Ótsárd. A helyiek szerint neve Ócsvár vagy Ódzsvár volt.
Először az írásos emlékekben l247-ben bukkant fel Olcsar változatban. A 14. század első felében a Bán nemzetség, a 14. század második felében a Diósfalvi család birtoka volt. Közvetlenül a török hódoltság előtt a Bika és az Ócsárdi családok osztoztak területén. A 16. század második felében 15-20 család élt itt. Ekkor működött két malom is. A törökök itt tartózkodása alatt végig magyarok lakták, a népesség azóta is túlnyomó többségében magyar. A török alóli felszabadító háborúk idején elnéptelenedett, az újranépesítés után nagyobb fejlődésnek indult. Ezután a Batthyány család birtoka lett. A 19. század közepétől volt néhány nem magyar anyanyelvű lakosa is. Pesty Frigyes, a 19. század neves tudósa szerint "Lakosai magyarok." A 20. század második negyedétől a nem magyar anyanyelvűek száma némileg növekedett, 1 930-ban külterületi lakott helyeivel együtt 467 magyar és 10 német anyanyelvű lakosa volt. A cigány telepen 6 magyar és 42 cigány anyanyelvű lakott. 1970-ben 494 magyar és 26 német lakos élt itt. A cigány telepen ekkor 63 főt számláltak. A falu szülötte Dénes Gizella írónő, akinek 1994-ben emléktáblát avattak. 2002-ben Ócsárd adott otthont a Szent István Napi Megyei Ünnepségnek.
A Vár-dűlő nevű részen Pesty Frigyes szerint egy vár állott, "mellynek négyszeget képező árka maigian is látható, és a romokból hátra maradt kő és vas darabok találhatók most is." A helybeliek úgy tudják, hogy itt állott Ócsvár vagy Ódzsvár, amelynek parancsnoka Bika András volt. Szántáskor kődarabok kerülnek elő. A talaj ma itt üreges. Ezért úgy vélik, hogy a vártól alagút vezetett Szigetvár felé. A hagyomány szerint itt élt a török hódoltság előtt Ócsárd lakossága, tehát ez volt a falu régi helye. Innen nem messze ásták el a régi falu templomának harangját.
Az építészeti emlékek között meg kell említeni a Kossuth Lajos utca 49-es és a Kossuth Lajos utca 59-es számú lakóházakat régi népies jellegük miatt.
A falucsúfoló szerint "Ócsárdi banderok." Úgy vélik régen sok András, Ander, Bander nevű élt Ócsárdon.
A település rövid történetét Dr Erdődy Gyula, Ócsárd Község története című könyvből idéztük.
Aki többett is szeretne tudni a falu történetéről, az a könyvet megvásárolhatja az Ócsárdi polgármesteri hivatalban.
Ócsárd Község címerének története
Az Önkormányzat címere: Álló csücskös pajzs, kétharmadában okkersárga, egyharmadában kék színnel osztott mezővel. A címerkép aratást ábrázol. Balról egy kalapos férfi nagy gabonatáblában sarlóval aratja a búzát, mögötte a learatott búzát egy nő kévébe kötözi. Jobbról a kévébe kötött gabonát asztagba rakják, ez mögül egy álló férfi emelkedik ki, jobbjában sarlót, bal kezében búzakalászokat tart. A búzakalászok arany színűek a learatott búzatábla mezeje okkersárga, az alakok természetes színűek. A címerfő kék színű, mely az égboltot jelzi. Az égről zuhanórepülésben hét madár repül a föld felé.
Az aratás a falusi munka legfontosabb része, a munka betetőzése, megkoronázása, a jövő biztosítéka.
A színek napfényben fürdenek s ezért valamennyi meleg színű, az arany és a melegbarna között. Az ég szikrázóan kék, még a madarak is ezüstösen villognak a fényben.
A sisakdísz helyén ÓCSÁRD felírat olvasható.
Részlet: Dr. Erdődy Gyula, Ócsárd Község története című könyvéből